Keserű pohár

Néha komolyan elgondolkodok azon, hogy vajon tényleg kell-e mindenkinek idegennyelveket tanulni?

Sokszor azt tapasztalom, hogy nem kevés ember, aki éveket öl az idegennyelv tanulásba (ők azok, akik szó szerint elvesztegetik az idejüket, mivel számukra az egész folyamat gyakorlatilag nem más, mint kínszenvedés) amikor nem jut el a siker csúcsára (de még csak a domb tetejére sem), siránkozik az eredménytelenségén és így panaszkodik:

“Nem volt jó a tanár.”, “Nem jól tanítottak minket.”, “Semmi értelmeset/hasznosat nem tanultunk az órán.”, stb. stb. stb.

Őszintén szólva, megértem ezeket az embereket. Tényleg. Teljesen. Számukra amit tanultak az órán (már ha tanultak egyáltalán, mert tisztelet a kivételnek, sokuk csak testileg van jelen társai között, lelkileg valamelyik másik létsíkon tartózkodik) az teljesen felesleges és értelmetlen. Gondolja ő. Hány ilyen embert ismerünk, aki nem tanult meg egy idegen nyelven, mert abszolút nem érdekelte a dolog ÉS mert nem fektetett bele kellő mennyiségű ÉS minőségű energiát? Nyugodt szívvel mondhatom ki ezekkel az emberekkel közösen: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN VETTETEK RÉSZT A NYELVÓRÁKON! Tényleg.

Persze az oktatási törvény vonatkozó paragrafusa (lásd pl. itthttp://www.mszoe.hu/index.php?oldal=alap.php&id=157) világosan kijelenti, hogy 16 ÉVES KORIG TANKÖTELES A GYERMEK. Tudjuk jól. Most inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy ha általános, illetve középiskolai évei alatt a kommunikatív nyelvtudás minimumát sem volt képes összeszedni az illető (nem, itt most nem arra gondolok, hogy képes kérni egy pohár vizet és hosszú szünet), akkor minek koptatta addig a nyelvórákban a padot? Nem egy esetben pont az ilyen emberek azok, akik unalmukban és közönyükben minden lehetséges eszközzel megzavarják a tanóra menetét. Mindezt azért, mert nem értik, mi történik az órán, hogy a tanár miről beszél, vagy mert nem érdekli őket az adott tananyag, illetve tantárgy. Persze a sor tovább bővíthető olyan elemekkel, mint például a következő varázslatos hívószavak: alacsony szocióökonómia, szociokulturális státusz (magyarul: szegény és műveletlen bunkóerős kisarkítással), alulmotivált, alulszocializált, stb, stb. Csodálatos. (A tanulási nehézségekkel küzdő kategóriáját direkt nem vettem ide, mert az egy kicsit komolyabb, súlyosabb dolog a fentiekhez képest.)

A fenti érvekre (kifogásokra) csak annyit tudok mondani, hogy: Na und? Nem egy olyan osztálytársam és iskolatársam volt még az Y generáció előtt, akit nem vetett fel a pénz, de csöndben képes volt dolgozni az órán a többiekkel együtt, és nem zavart senki a munkájában. Nem lett jó vagy jeles angolból, de fegyelmezett volt. És ez már egy kulcsfontosságú dolog. (A mostani Y generáció már más téma, róluk egy külön bejegyzésben írok bővebben.)

Felidézve az egyetemen tanultakat, hozzácsapva az aktuális globális/hazai oktatásügyi trendekkel, három lehetséges végkimenetet látok a fenti történetből:

  1. Megpróbálunk interaktívabb, izgalmasabb, szórakoztatóbb, motiválóbb idegennyelv órákat tartani, hátha ezzel megmenthetjük ezeknek a diákoknak a lelkét, miközben felkeltjük a figyelmüket, megnyerve őket magunknak, és maguknak. Jelenleg ez zajlik Magyarországon (is), és én is erre vonatkozóan kapom a fejtágítást. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy csak és kizárólag a tanárokon múlna a diákok sikere. Aki felelősségteljes és gondolkodó emberként ilyet mond, bárhol is helyezkedjék el az oktatás rendszerében, az sürgőssen nézesse meg magát kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.
  2.  Ezeket a diákokat, (nevezzük őket a jövőben “dead weight-nek” az egyszerűség kedvéért) kitesszük az idegennyelv órákról. Ezt nyilván nem lehetne (könnyen) megvalósítani, mivel rögtön adódna a kérdés: hová tegyük ezeket a gyerekeket az adott tanítási óra idejére? Értsd: ki felügyeljen rájuk, hol és hogyan? Hiszen “gyerek nem maradhat felügyeletlenül tanítási időben”. Köszönjük Emese. És persze rögtön jönnének a diszkriminációt és annak szinonímáit károgó varjak és emberjogi aktivisták. Mert éppen ráérnek. Ennek ellenére, egy külön szoba vagy terem erre a célra megfelelne, hozzá szakképzet személyzet (iskolapszichológus, pedagógiai asszisztens). Akadálya? Nincs rá keret. Következő!
  3. Ez a megoldás lenne a legnemzetközibb mind közül, tehát vagy nem adaptálható a hazai viszonyokra vagy nem kell, mert… tetszőleges befejezés. A skandináv országokban, illetve John Dewey-nak hála az Egyesült Államokban is létrejött egy olyan oktatási modell, amelyben a tanulók szelektíven tanulnak. Értsd: a “one size fits all” (mindenkinek ugyanazt) helyett itt lehet olyan, hogy Suzy kevesebbet tanul X tantárgyból, ellenben többet Y tantárgyból. Például: hősünket nem érdekli az irodalom, viszont a fizika és a gépek annál inkább. Mi történik? Suzy megkapja irodalomból a minimális tudnivalót, a többi időt az őt érdeklő tantárggyal (fizika, mechanika) tölti. És így a kicsi Suzy kiváló fizikus, autószerelő, vagy bármilyen hasonló jellegű szakma neves és boldog képviselője lesz. Mi a rendszer hátránya? Túl a szakmai megvalósításban jelentkező nehézségeken? Az egyoldalú, illetve egysíkú gondolkodás? A széleskörű általános műveltség hiánya? A kizárólag a piaci igényeket kielégítő szakemberek áradata a világon? A lehetséges asztali társalgások témaválasztékának leszűkülése? Nem tudom.

Nem tudom, hogy a jövőben milyen változások lesznek e téren hazánk háza tájékán. Egy dolog azonban biztos: Kőrösi Bálint egy remek blogbejegyzését olvasva (https://otevotnyelv.com/nyelvtanulas-szeretete/) csak annyit tudok mondani: NEM KELL MINDENKINEK UGYANAZT AZ IDEGENNYELVET TANULNI! Sőt, NEM KELL MINDENKINEK IDEGENNYELVEKET TANULNIA!

 

Advertisements

Lám, miket talál az ember a neten?

 Kedves Olvasóm!

Épp a napokban történt velem, hogy miközben a neten böngésztem, (már magam sem tudom miután kutatva) egyszer csak figyelmes lettem az alábbi linkre:

http://egriugyek.hu/eger-ugye/ujabb-diplomasok-kerultek-ki-az-egri-foiskolarol-iden-mar-a-legjobb-oktatokat-is-dijazzak

A hír önmagában nem egy nagy durranás. Minden évben frissen végzettek százait bocsátja útjára az intézmény a való világba, vagy a nagybetűs ÉLETBE vezető úton. (Később ezen emberek sikeresen megszerzik a nyelvvizsgájukat is, s így már valóban diplomásokká válnak.)

Az érdekesség inkább az, hogy bár a nevem szerepel a kitüntetettek között (publikációs díjat kaptam személyesen a rektorhelyettes úrtól; hoppá, vigyázztam!), sajnálatos módon a csütörtöki napra időzített interjún (igen, még tisztán emlékszem, hogy akkor lett volna) nem tudtam részt venni, pedig ez biztosan megdobta volna a tévés karrieremet, illetve nagy hírnevet csinált volna. De hát, so ist das Leben!

És hogy miért nem tudtam elmenni az interjúra? Nos, azért mert mint minden embernek, nekem is van főnököm. Pontosabban főnöknőm. És mivel nem tudták megoldani az iskolai helyettesítésemet (hiába, nélkülözhetetlen vagyok :-D), így nem mondhattam semmi unalmasat Eger város lakóinak, amivel elősegíthettem volna biztos elalvásukat a tévé képernyők előtt. Talán majd máskor. 😉

Boldog születésnapot, EKE! :-)

Kedves Olvasóm!

“Igen, ezt is megéltük! Több évtizedes várakozás, szervezés, átalvatlan éjszakázás, folyosói lobbizás és izgatott tövig történő körömrágás után végre újra itt vagyunk!”

Nagyjából így tudom summázni annak a csütörtök délutáni laza másfél-két órás csodálatosan megkomponált, zenével és énekléssel, megindító beszédekkel és rengeteg prominens résztvevővel átszőtt ünnepi műsort, illetve annak mondanivalóját. A sok szép emlék, kellemes múltidézés és a jelen izgalma csodálatosan eltöltötte mindannyiunkat. Még azokat is, akiket mindez kevésbé érintett meg.

Például, a tőlem balra ülő Almafiút és Almalányt bizonyára jobban foglalkoztatta az, hogy mennyire menők és milyen szuper az Almafonjuk, mint az Ideiglenes Intézményvezető értékelőbeszéde. So it goes.

A műsor után “rövid technikai szünet” következett, értsd: két órás előkészület a hét órakor kezdődő fogadásra (az internetes program szerint ennek ötkor kellett volna bekövetkeznie, de hát so ist das Leben.)

A helyszínen felkínált borokra igazán nem lehetett panasz: mind egri pincéből került napvilágra, hogy megmutassa a ragyogó esti fényben megcsillanó szépséges fehér vagy vörös tengerként hullámzó kincsét a négy városból odasereglők népes hadának. Csak hát hűtés nem igen akadt, mivel egyenesen az asztal alól vagy máshonnan kerültek elő a drága száraz nedűk. 😦 Biztos eddig tartott a pincehideg. 

Az est fénypontja számomra mégis az a jelent volt, amikor egy engem évtizedekkel (csak 10 éve tanulok a főiskolán, pardon, egyetemen) ezelőtt tanító tanárommal beszédbe elegyedtem egy másik engem szintén tanított tanárnő jelenlétében, majd a nevem bemondása után tanár úr közölte velem, hogy ilyen nevű tanítványa soha nem is volt. Mint ahogyan az alapképzésem kezdete is igen messze volt. Na mindegy. Azóta már tegeződünk. 🙂

Summa summarum, a hadmozdulatban résztvevők mind egytől-egyig “megcselekedték amit megkövetelt a haza”, és ebben a tudatban mindannyian boldogan megnyugodtak. Mi jelenlévők pedig velük együtt nyugodtunk meg ebben a tudatban és ünnepeltük velük együtt azt a tényt, hogy főiskolánk szintet lépett, és immáron bármikor cikizhetik az intézmény rövidített nevét, az EKE-t.

Boldog születésnapot, EKE! 🙂

PC_20160710_165912[1]
Mert mi olyan fontosak vagyunk, hogy egyenesen a minisztréiumból rendelünk szónokat! 🙂

Könyvek, könyvek, és még könyvek!

http://asztali.lutheran.hu/programajanlo/23.-budapesti-nemzetkozi-konyvfesztival/leadImage

Az idén is megrendezésre került, kedves Olvasóm, minden könyvmoly, kutató, oktató, értelmiségi, ál-értelmiségi, diák, tudásszomjas szivacs vagy egyszerűen csak olvasni vágyó ember vágyálma: kicsiny fővárosunkban, hihetetlenül széles választékban, “elég nagy” kedvezménnyel, számos programmal megfűszerezve elmerülhetetett a tinta és a papír szerelméből született gyermekek kavalkádjában. Igen, ez a Nemzetközi Könyvhét! 🙂

A rendezvényen én is tiszteletemet tettem egy hozzám hasonlóan szintén nagy könyvrajongó barátommal együtt. Mi tagadás, amint beléptünk a bemutatóterembe és megláttuk a rengeteg értékes portékát, azonnal úgy éreztük magunkat, mint kisgyerek az édességboltban! Hiába no, nekünk már csak ez a csekély öröm maradt vénségünkre! 😉

No meg a kedvezmények! Indításnak a HVG standját vettük célba, és azonnal lecsaptam egy 30%-os kedvezményű könyvre. A vásárlás közben eszembe jutott a régi vendéglátós kérdés: “Itt fogyasztod, vagy becsomagoljam?”. Ez viszont most nem lett volna kérdés. 🙂

Miután körbejártuk és felderítettük a helyszínt, valamint bezsebeltük a kiszemelt “áldozatokat” a legkülönfélébb standok eladóitól (elsősorban szakirodalmat, elvégre az a létszükségletünk), kicsit elfáradtan és megtörten elindultunk élelmet vételezni a helyi önkiszolgáló étterembe. Gyerekek, én még életemben nem ettem sertéshúst ennyi egész feketeborrssal meghintve. A görög saláta pedig úgy kellett mellé, mint éhezőnek egy falat kenyér. Nem is emlékszem mikor ettem utoljára ebből a remek zöldséges finomságból! 🙂 (Remélem ti is kezdtek megéhezni. ;-))

Az ebéd utáni kellemes ejtőzést egy újabb kör vadászattal folytattuk, majd a Magvető és Corvina környékén belefutottunk a Tanár Úrba. Különleges ismertetőjegye, hogy az idén jelent meg egy újabb fordítása; mivel rajong az olasz nyelvvért és nem tartotta elég érthetőnek vagy művészinek vagy…. (tetszőleges indoklásodat kérlek illeszd be!) Babits Mihálynak Dante Alighieri legismertebb alkotásán, a Divina Commediaán(magyarul: Isteni színjáték) véghezvitt magyarra átültetését, ezért frissítette azt egy 2.0-ás verzióra.

Biztos én vagyok ókenzervatív, maradi és őskövület egyben, de én nem vágytam sem a Hamlet újrafordítására (azért Arany János ízesen finom magyarját kevés hazánkfia/lánya tudja überelni), sem erre az alkotásra. Amikor középiskolában olvastam ezeket az irodalmi gyöngyszemeket (igen, kedves Olvasóm, én a középiskolában olvastam, olyasmit is, ami nem feltétlenül volt kötelező [lsd. Goethe Faustját] és nem az autó/motor/csajok/bulik/sportok töltötték ki az életem jelentős részét. Ezért is vagyok ma egy, a sok magányos könyvmoly közül, akik ezen glóbusz arcát tapossák. :-)), fel sem merült bennem, hogy egyszer majd újraírják őket. És ez így van jól.

Szentül hiszem és vallom, hogy ezekhez a művekhez fel kell nőni, minden szinten. Értelemben, érzelemben egyaránt. Bár látom Tanár Úr oktató/nevelő szándékát ezzel a gesztussal (t.i. egyszerűbb, érthetőbb, pontosabb nyelvezeten keresztül vigyük közelebb a fiatalokat ezekhez a művekehez vagy fordítva), de valahol a bennem élő nevelő, nyelvész és nyelvtanár inkább akarja a tömeg felemelkedését a műhöz, mint a mű lesüllyedését, lesüllyesztését a tömeghez (hiszen az egyszerűbb nyelvezet megértése kevesebb mentális energiát és szókincset kíván, vagy tévednék?). But I digress – De elkalandoztam. 🙂

Még két dolgot szerettem volna itt elmesélni (három lesz belőle):

  1. Mint minden évben, most is volt díszvendégünk, méghozzá a kiskorú északi szomszédunk, aki nem csak eredeti szlovák nyelvű művekkel, de egyben magyar szerzők szlovákul íródott alkotásaival is előrukkolt. Was für ein edle Geste!  – Micsoda nemes gesztus!
  2. Nem sokkal azután, hogy barátommal befordultunk a nemzetközi részlegre, ahol a fent említett díszvendég is tartózkodott, szembe jött velünk az az ember, akit én csak Biztonságpolitikai szakértőnek nevezek (mivel ez a szakterülete), és akivel legszívesebben kezet fogtam volna, majd nyomtam volna neki egy tockost a tartozásáért (ugyanis a fenti illető nem jelentetett meg csak pár könyvet az elmúlt évtiezedek alatt, holott ha valakinek, hát neki bőven lett volna miről írnia az olvasóknak. De lehet, hogy csak titkolja.)
  3. Bónusz történet: a Millenárison kívül a napsütésben és madárdalban fürdőző Beton-szigetek öblei között hajókázva vettük észre Noam Chomsky egy politikai jellegű írását. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, ám a mellettünk böngésző kedves idősebb hölgy gyorsan felvilágosított, hogy ez az alkotás olyan nagyívű, hogy még film is készült belőle. Félelmetes ez a fajta tájékozottság!

A vonaton hazafelé egymás között felváltva beszéltük meg az egyes könyvek anyagát, érdemeit és szépségét, illetve a nap eseményeit. Mire hazaértem, majdnem leszakadt a táska a hátamról, pedig csak 10 könyvet vettem.

Jövőre remélem többet tudok, és te is velem együtt böngészel majd, kedves Olvasóm! 🙂

Az izgalom vége

Kedves Olvasóm!

Tartozom neked egy vallomással: Egy ideje csúnyán elhanyagoltalak. Kérlek értsd meg, ez nem pusztán az én hibám! Jöhetnék persze azzal az ócska és mondvacsinált kifogással, hogy nem volt időm, ám ezt pont az az ember mondja, aki már korábban írt a régi bölcsességről (“Időnk mindig arra van, amire és akire akarjuk.”).

Nincs mentségem, kedves Olvasó, shame on me! Talán csak egy dolgot hozhatok fel mentségemre: tudod, amikor az ember egy komoly vizsgára készül, képes, egyben hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokról megfeledkezzen, lásd a férfiak esetében olyan sokszor hangoztatott tisztálkodás. 🙂 Nos, nekem is egy ilyen “komoly és fajsúlyos” vizsgán kellett átesnem.

Mint minden főiskolát/egyetemet végzett ember, de akár egy szimpla érettségi vizsgát sikerrel abszorbált földi halandó is tudja, hogy a sikeres vizsgának több feltétele van:

  1. Kellő mennyiségű és minőségű alvás – Ez az, amiből nekem kevés adatik meg, a saját hülyeségemből kifolyólag, de ezt most inkább nem részletezem.
  2. Alapos felkészültség – Ez a vizsgám alatt kiderült, hogy nem pusztán alapos, de kellően mély és sokoldalú is (egy kis önfényezés 😉 ).
  3. Jó fellépés, higgadtság – Lsd. Jason Statam 🙂
  4. Kellő lelkesedés a témánk iránt, amit egy jó beszélőkével és némi előadói, színészi tudással és szakértelemmel tovább lehet fűszerezni.

Mivel a “párt és Lenin elvtárs” úgy találta, hogy nekem mindez, és további egyéb kompetenciák a rendelkezésemre állnak, méghozzá igen jó szinten, így megkaptam a kitüntetésnek szánt arany csillagot. (Nem, nem tévesztendő össze a sárga csillaggal, ami egy másik történet része. Pont.) 😀

Így majdnem egy hónapnyi (vagy több volt az?, nem is tudom már) kialvatlanság és készülődés, papírgyártás és testi-lelki felkészülés után végre ez a vizsga is lezajlott.

Utatok egy szakasza véget ért, most kezdődik egy újabb…” (Fehér Gandalf). Szóval, ez a rész (és a csíny is) letudva, így immáron visszatérhetek hozzátok kedves Olvasóim. Remélem még maradt számomra “szívetekben egy csöpp hely”.

How To Make a WordPress Database Backup Manually — WPBeginner

Do you want to know how to make a WordPress database backup manually without using a plugin? Knowing the manual method allows you to quickly create a database backup whenever you need it. In this article, we will show you how to make a WordPress database backup manually. When and Why Make a WordPress Database…

via How To Make a WordPress Database Backup Manually — WPBeginner

How to Find and Replace Text with One Click in your WordPress Database — WPBeginner

Are you looking to do a mass search and replace in WordPress? Whether you want to find and replace a specific text, URL, or an image, you can easily do so by using a find and replace WordPress plugin or a simple SQL query. In this article, we will show you how to find and…

via How to Find and Replace Text with One Click in your WordPress Database — WPBeginner

How to Get Google Search for WordPress by Replacing Default Search — Elegant Themes Blog

The default WordPress search may be fine when you are just starting out, but as your site grows you will start to see some limitations. Notably, as the amount of content on your site increases, you will realize that it doesn’t always show the most relevant results – making your content harder to find for…

via How to Get Google Search for WordPress by Replacing Default Search — Elegant Themes Blog

The Power of a Well-Trained Memory

Dear Reader! Today I’ve stumbled upon a new website that helps with memorising new things thanks to its intuitive state-of-the-art methodology and the technology behind it. Let me share my first impressions with you all!

The site is called Memrise (www.memrise.com) and it’s totally free. It offers an incredibly large variety of courses and course materials, especially when it comes to language learning. From English through Chinese to German you will definitely find the language that rocks your boat. But if language learning is not your cup of tea, you might want to browse through the list of available courses. Here are a few titles I’ve picked out at random:

  1. Psychology
  2. Biology
  3. Literature
  4. Film
  5. Law
  6. Medicine and Healthcare

Or if you simply wish to improve your memory you’ll find a number of tools under the heading Memory training as well as other fun and enjoyable ways to waste your time away in a useful manner.

After you’ve selected your course you can start it immediately or postpone it to a later period. To do this, just press the pause icon on the top of the screen. You can return to your courses anytime and with the help of Android and IOS anywhere (provided that you have a net connection, since the site automatically stores your progress.

But how does the site’s education system work? To simply put it: the courses you choose teach you a number of things whether they be words, equations or dates. After a certain time period within the given course the programme will ask you to practise what it has taught you. Let me give you an example: let’s say you want to learn German (like I do; you know, an advanced level of German always comes in handy 😉 ) and you’ve just learnt five words.

Memrise will teach you two words at a time and then make you repeat those words by writing them down (providing you with the language specific letters, such as ä or ß, for German), or by choosing the correct word from a list of words. After three or four repetitions per word you may continue your “quest for the holy grail”. After you finish a session you can always ask for a review of that particular session. In addition, the programme is going to offer you the following possibilities for studying: you can choose between 5, 15 or  45 minutes of practice per day. Isn’t that something nicely fitted to your demands?

If you want to gain more from the site you can always go pro by paying a monthly “tuition” of $9, or if you feel so inclined, you can pay off a whole year by spending $59. Both options will enable you to get a more personalised teaching that is tailored to your specific needs in any subject matter.

I hope you are going to enjoy this site as much as I do. I’m sure I’ll return to that site for my daily dose of personal education. How about you?